Nyár
Itt van immár a nyár amerre csak látok,
napfényre kinyíló színes vadvirágok.
Nem találni apró talpalatnyi rétet,
hol tarkaszárnyú lepkék meg ne jelennének.
Árnyékos akácos törzsük gúzsba kötve,
örökzöld borostyán fordul rajtuk körbe.
Úgy rejtik énekét apró rigó párnak,
mintha más éneket nem is hallhatnának.
Hosszú törzsű nyárfa ága széllel táncol,
ág végén a levél pajkosan ficánkol.
Tövében a vén tó sarjadozó náddal,
nádközt hangoskodó zöld békák hadával.
Egy oszlopos nagy tölgy erdő büszke őre.
Magasló bástyaként figyel a mezőre.
Hány éve őrködik? Ó de régen várhat!
Hányszor volt árnyéka sok szerelmes párnak?
Ahogy fordul a föld, s közeleg az este,
úgy fordul a zsongás sötét méla csendbe.
Hogy mutassa fényét Göncöl csillagának,
ösvényt világító Szentjánosbogárnak.
2024.05.07 FZ