Az erdőben minden évszak különleges. Egy kedves vadászbarátom – aki egyébként rengeteg országba vadászott már – szavait idézve ” bármelyik évszakra gondolok, mindközül a hazánk erdei a legszebbek” mondta, és valóban. A tavasz a megújjulás érzésével, a nyár a pihentető melegével, az ősz a különleges festői színeivel, s a tél a hideg szürkésfehér egyszerűségével van jelen életünkben.
Az egyik számomra legkedvesebb közeli erdő a Bockerek ilyen őszi látványa szolgált inspirációul az „Őszi tölgyes mélyén” című festményem megalkotásában.
A hatalmas idős tölgyfák, olyan magasra nyúlnak, s olyan terebélyesek, hogy alájuk állva apró jelentéktelen valaminek érezhetjük magunkat. Nemcsak azért mert ők nagyobbak, hanem mert több száz év erdei emlék pillanata bújik meg a törzsük kérgének barázdáiban. Ilyenkor arra gondolok, vajon mit mondanának, ha mesélni tudnának. Mi lenne az a történet, amire ők is szívesen visszaemlékeznének. Lehet különlegesnek hangzik, de nekem mesél az erdő. Mesél, s nemcsak a festményeimhez ad sugallatot, hanem könyveimhez és verseimhez is.
Egy ilyen öreg tölgyfa által mesélt történetből született meg az Erdő ölelésében III Sorozat az ” Őszi tölgyes mélyén” című olajfestményem is.
Fogadjátok szeretettel!
